Régi-új feladat, avagy az employer branding új kihívásai

2018-11-052018-11-05Battai Eszter

A munkaadói imázs építése nem újkeletű feladat. Tudjuk egy ideje, hogy jó munkaerőt találni és megtartani a jó munkaadói hozzáállás mellett a jó munkaadói hozzáállás megmutatásával lehet. Vagyis nem elég jónak lenni, azt meg is kell tudni mutatni. Illetve fordítva is igaz. Nem érdemes mutogatni, ha nincs mit. Vagyis mint minden kommunikációs és marketing feladatra, erre is igaz: jó terméket lehet igazán jól eladni, a szép csomagolás önmagában nem elég.

Ha jó munkahellyé akarjuk tenni a cégünket, akkor tegyük először is jó munkahellyé. Érezzék a kollégák, hogy a munkájuknak becsülete van, hogy a munkaadó a valódi teljesítményt díjazza, hogy a munkájukat össze tudják egyeztetni a magánéletükkel , és hosszú távon még változatosságot, fejlődési lehetőséget is kínál, és maradni fognak. Ha a rendszer már működik, tegyük láthatóvá, átláthatóvá és követhetővé. Mutassuk meg az eredményeit, és kérjünk a kollégáinktól folyamatos visszajelzést, amit aztán be is építünk.

Hogy mi ebben az új? A munkaerőpiaci helyzet. A munkaadóknak nem(sem) kedvező adók és járulékok, a munkaerő külföldre vándorlása, az alacsony mobilitás, és a mindezekből adódó munkaerőhiány az, ami miatt a munkaadók minden eddiginél nagyobb versenyben vannak a jó munkaerőért. Ebben a helyzetben hatványozottan fontos, hogy jó munkahelyet tudjunk kínálni a piacon lévő álláskeresőknek, és meg is tudjuk azt mutatni. A toborzás és az employer branding ezért egyre jobban igénybe veszi a marketing eszközeit. Ehhez a marketing szakembereknek is meg kell érteniük az új helyzetet, meg kell ismerniük az új célcsoportot is szokásaikat. A cégvezetőknek és HR szakembereknek pedig támaszkodniuk kell ezekre az eszközökre is, ha sikeresek akarnak lenni a jó munkaerő megtalálásában és megtartásában.

Ahogy a fogyasztói információszerzés is jobbára az online és közösségi média felületeken zajlik, a munkahely keresésnek is már ez a fő terepe. Ráadásul ez egy sokszínű és könnyen kereshető terep, nem kell komolyabb előképzettség ahhoz, hogy valaki ezen a terepen keresgéljen. Vagyis érdemes szólnunk a leendő és meglévő munkavállalóinkhoz is az online platformokon, méghozzá folyamatosan.

Ehhez kell, hogy legyen egy vonzó honlapunk, ahol az álláskereső minden fontos információt megtalál. Szükségünk lesz egy Facebook oldalra, ahol folyamatos történetmesélés zajlik. Olyan sztorikat érdemes közölni, aminek a munkakeresők szívesen a részesévé válnának. Tolni kell rá a hirdetést, ha nem is nagy összegben, de muszáj, mert anélkül sajnos már nem megy. És tolni kell a nagyobb álláskereső portálokra és a Google-ra is. Ha nincs pénzünk a nagy álláskereső portálokra, akkor a Facebook-kal is csodás eredményeket érhetünk el, különösen ha a jó történetmesélésen túl jól célozzuk a hirdetéseinket, és megkeressük azokat a zárt csoportokat is, ahol biztosan elérjük a keresett szakembereket.

Elakadtál a toborzásban és kevés a pénzed a hirdetésre? Keress olyan szakértőt, akivel rugalmasan tudsz megállapodni, és csak a munkáért kér pénzt, nem veled fizetteti meg a luxuskiadásokat! Kérj ajánlatot tőlünk az info@letramuvek.hu címen!

Az írástudó hatalma

2018-08-092018-11-05Battai Eszter

Belső kommunikációs szakértőként jöttem rá igazán, milyen csodálatos adottság, tehetség az írástudás. Korábban azt hittem, ez csak évszázadokkal ezelőtt volt így, amikor a falu egyetlen írástudójánál kopogtatott mindenki, ha valamit papírra kívánt vetni. Nemrég azonban világossá vált számomra, hogy a legtöbb kiváló szakember idegenkedik attól, hogy szakértelmét mondatokká formálva, közérthetővé téve mutassa be a nyilvánosságnak. Legyen az a nyilvánosság mégoly szűk is, mint egy vállalat belső közvéleménye. Sokszor nyűg is számukra, hogy munkájukról számot adjanak, máskor viszont adnának ők, csak nem tudják, hogy a többiek miért nem értik.

Kezdetben kotnyeleskedő, tudatlan és erőszakos nőszemélynek tűnhettem a Vállalatnál azzal, hogy mindenáron ki akartam szedni a szakemberekből az információt, azután pedig mindenáron meg is akartam azt változtatni, majd újra és újra zavart keltettem azzal, hogy javaslataimat elfogadtassam, jóváhagyassam. Másfél év elteltével azonban úgy látom, inkább segítőként tekintenek rám. Legtöbben büszkék arra, hogy a munkájukat, eredményeiket mások is megismerik a munkám és az együttműködésünk eredményeképp. Mások annak örülnek, hogy fontos közérdekű mondandójuk nem végzi a levélszemétben azáltal, hogy közösen érthetővé, tagolttá, színessé varázsoltuk.

Mindehhez semmilyen korszerű kommunikációs eszközt, csatornát nem kellett használnunk. Elég volt jól megírni, tagolni, adagolni, vizuálisan kitalálni a meglévő tartalmakat. Elhitetni velük, hogy a kevesebb több, hogy a cím lehet bulváros, hogy a tegező hangnem közvetlenebb, hogy képekre mindig szükség van, hogy mondandónkat érdemes tagolni, akár több részletben közölni, különböző (egyszerű) csatornákon különböző formában közzétenni.

Gyerekkoromban író szerettem volna lenni. Nos egyelőre nem írok könyveket. De író ember vagyok, és ez – úgy látszik – óriási érték.

Akiknek csak álom marad a való világ

2018-04-092018-11-05Battai Eszter

Családi ármánykodás, átverés, unatkozó háziasszonyok “egészségügyi” problémái, celebsorsok, budapesti fiatalok hétköznapjai szexszel és megcsalással, középosztálybeli műcsaládok veszekedései és egy gondolatolvasó rendőr. Ez a műsor a legnézettebb kereskedelmi csatornán, miután a gyerek hazaér az iskolából. Csupa valóságtól elrugaszkodott téma, mesterségesen felnagyított problémák. És mindenki szép ruhában, ékszerekkel, drága kocsikkal, mobillal, elegáns lakásban. Az enyémek nem nézik, de a statisztikák azt mutatják, hogy sokan mégis. Legrosszabb, hogy azoknak, akiknek nincs más szórakozása, csak a tévé változatos kábelcsatornák nélkül, annak ez a műsor jelenti a való világot.

Ma Magyarországon mintegy egymillió gyerek él súlyos szegénységben és nélkülözésben. Ők azok, akik életükben nem jutnak el színházba, moziba, múzeumba. A tévé az egyetlen szórakozás, amit a család meg tud fizetni. Így ezek a gyerekek nem látnak világot, nem ismerik meg a művészetet, a valódi elismeréshez vezető utakat, nem tapasztalnak meg másfajta sorsokat, és nem látnak követendő példákat. Számukra az RTL műsora jelenti az ablakot a külvilágra, mely közben olyan életstílust közvetít feléjük, ami elérhetetlen számukra. Olyan értékrendet, amely nem a munkán és tanuláson keresztül mutatja az utat a boldogulás felé, hanem a szerencsén, csaláson, ármánykodáson keresztül.

A kereskedelmi média ugyan felerősíti a kilátástalanság érzését a nélkülözni kénytelen gyerekek százezreiben, mégsem tehető felelőssé ezért. A média (már) nem egy médium, amelytől elvárható, hogy tanítsa a társadalmat és értéket közvetítsen. A média csupán cégek hálózata, akik a profitra hajtanak azért, hogy fennmaradjanak, erősödjenek és eltartsák alkalmazottaikat. Az értéket a családnak és az iskolának kell közvetítenie. Ha mégoly rossz helyzetben van is a magyar oktatás, egy középosztálybeli család a tanárokkal együttműködve elég erős és jó hatást gyakorolhat a gyerekre ahhoz, hogy értelmes célokat tudjon kitűzni, és azokat képes legyen elérni.

A gyereknek minta kell ahhoz, hogy felépítse önmagát. A szegénységben élő gyerek mintája legtöbbször a kilátástalanságtól beteg, munka nélkül túlélni kényszerülő, iskoláit félbehagyott szülő. Meg a kereskedelmi tévék sztárjai, s köztük az óriási szakadék. Legtöbbjük nem lát rá esélyt, hogy megugorja a szakadéknyi távolságot, marad azon az oldalon. Sokan a könnyebb utakat választják, melyek általában zsákutcába vezetnek. Kevesek pedig erejüket megfeszítve tanulnak. Ők azok, akiknek sikerül megszerezniük a távirányítót, és más csatornára kapcsolhatják nemcsak a tévét, hanem az életüket is.

Hogy mi az, ami segíthetne áthidalni a szakadékot? Ha kisegítjük a családokat a szegénységcsapdából, hogy ne csak a túlélésre, hanem a továbblépésre is legyen energiájuk. Ha képessé tesszük az iskolákat arra, hogy érdekes, a személyes képességeket is figyelembe vevő oktatási programokat valósíthassanak meg. Ha támogatjuk az értékes tartalmak, a tudás eljuttatását a legszegényebb területekre is. Akár a televízión, de még inkább az interneten keresztül.