Akiknek csak álom marad a való világ

tevezo_gyerek

Családi ármánykodás, átverés, unatkozó háziasszonyok “egészségügyi” problémái, celebsorsok, budapesti fiatalok hétköznapjai szexszel és megcsalással, középosztálybeli műcsaládok veszekedései és egy gondolatolvasó rendőr. Ez a műsor a legnézettebb kereskedelmi csatornán, miután a gyerek hazaér az iskolából. Csupa valóságtól elrugaszkodott téma, mesterségesen felnagyított problémák. És mindenki szép ruhában, ékszerekkel, drága kocsikkal, mobillal, elegáns lakásban. Az enyémek nem nézik, de a statisztikák azt mutatják, hogy sokan mégis. Legrosszabb, hogy azoknak, akiknek nincs más szórakozása, csak a tévé változatos kábelcsatornák nélkül, annak ez a műsor jelenti a való világot.

szegenytelep_500Ma Magyarországon mintegy egymillió gyerek él súlyos szegénységben és nélkülözésben. Ők azok, akik életükben nem jutnak el színházba, moziba, múzeumba. A tévé az egyetlen szórakozás, amit a család meg tud fizetni. Így ezek a gyerekek nem látnak világot, nem ismerik meg a művészetet, a valódi elismeréshez vezető utakat, nem tapasztalnak meg másfajta sorsokat, és nem látnak követendő példákat. Számukra az RTL műsora jelenti az ablakot a külvilágra, mely közben olyan életstílust közvetít feléjük, ami elérhetetlen számukra. Olyan értékrendet, amely nem a munkán és tanuláson keresztül mutatja az utat a boldogulás felé, hanem a szerencsén, csaláson, ármánykodáson keresztül.

A kereskedelmi média ugyan felerősíti a kilátástalanság érzését a nélkülözni kénytelen gyerekek százezreiben, mégsem tehető felelőssé ezért. A média (már) nem egy médium, amelytől elvárható, hogy tanítsa a társadalmat és értéket közvetítsen. A média csupán cégek hálózata, akik a profitra hajtanak azért, hogy fennmaradjanak, erősödjenek és eltartsák alkalmazottaikat. Az értéket a családnak és az iskolának kell közvetítenie. Ha mégoly rossz helyzetben van is a magyar oktatás, egy középosztálybeli család a tanárokkal együttműködve elég erős és jó hatást gyakorolhat a gyerekre ahhoz, hogy értelmes célokat tudjon kitűzni, és azokat képes legyen elérni.

szegenysegA gyereknek minta kell ahhoz, hogy felépítse önmagát. A szegénységben élő gyerek mintája legtöbbször a kilátástalanságtól beteg,  munka nélkül túlélni kényszerülő, iskoláit félbehagyott szülő. Meg a kereskedelmi tévék sztárjai, s köztük az óriási szakadék. Legtöbbjük nem lát rá esélyt, hogy megugorja a szakadéknyi távolságot, marad azon az oldalon. Sokan a könnyebb utakat választják, melyek általában zsákutcába vezetnek. Kevesek pedig erejüket megfeszítve tanulnak. Ők azok, akiknek sikerül megszerezniük a távirányítót, és más csatornára kapcsolhatják nemcsak a tévét, hanem az életüket is.

Hogy mi az, ami segíthetne áthidalni a szakadékot? Ha kisegítjük a családokat a szegénységcsapdából, hogy ne csak a túlélésre, hanem a továbblépésre is legyen energiájuk. Ha képessé tesszük az iskolákat arra, hogy érdekes, a személyes képességeket is figyelembe vevő oktatási programokat valósíthassanak meg. Ha támogatjuk az értékes tartalmak, a tudás eljuttatását a legszegényebb területekre is. Akár a televízión, de még inkább az interneten keresztül.

 

Internet = esélyek

Mondják a nagyhangú orbánisták, hogy féltjük az olcsó Facebookot, meg az ingyen telefonálást. De megkérdezték-e a gyereküket, hogy mire használják az internetet a LOL-ozáson kívül? 

internet_slum

Például arra, hogy az internet forrásait felhasználva írják meg a házi dolgozatukat? Vagy hogy segítséget kapjanak matekból egy online tananyag segítségével? Vagy csak megnézzenek egy jó filmet? Lehet szidni az olcsó, alacsony színvonalú tartalmakat persze. De egy felelős szülőnek nem nehéz megtanítania a gyerekét az okos keresés, a valóban tudományosan megalapozott tartalmak megtalálásának tudományára.

Nekünk, és a hozzánk hasonló középosztálybelieknek persze könnyű. Van könyv is, kedv is, internet is. De hol kap esélyt és bátorítást a nyomortelepen élő gyerek? Hogyan nyíljon ki az éhezéstől beszűkült, piszkos, hideg, nyomorult kis világa, ha nem a tudástól. Annak a tudásától, hogy vannak lehetőségek. Neki is. Nálunk majd fizetni kell az egyébként legegyszerűbben és legolcsóbban megszerezhető tudásért. Azért a lehetőségért, amely a legszegényebb faluba is elvihetné a világ összes könyvét, az online tananyagok korlátlan választékát, színházi előadásokat, hangversenyeket, filmeket, munkalehetőségeket, híreket.

internet_slum1

Talán hallottatok Nicholas Negroponte-ról, a One Laptop Per Child mozgalom fejéről, aki kifejezetten iskolai célokra készülő, olcsó számítógépeket juttatott el a világ legszegényebb területeire. És ezzel nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik előtt is megnyitotta a tudás csatornáit. Meséli, hogy az egyik kisdiák délutánoként például az édesanyját tanította olvasni az iskolai laptop segítségével. Ebben a videóban columbiai projektjükön keresztül mutatja be Negroponte az internet és számítástechnika esélyeket növelő, csodálatos erejét.

 

Néhány éve a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében, Rio de Janeiro-ban telepített ingyen wifit a városvezetés, hogy segítse az ott élők munkavállalási esélyeit. Nálunk is volt Wifi Falu program, vittek is néhány számítógépet Baranyába. Az egyik nagy internet szolgáltató pedig a csereháti kistérségben épített ki ingyen Wifit. Még Sólyom László is ott volt a rendszer átadásán. Aztán elhaltak ezek a programok is.

internet_slum2Ma talán nem lesz internetadó, de a kormánynak továbbra is nagyon fáj a foga az internet szolgáltatók “extra profitjára”. Pedig épphogy ösztönözni kellene őket, például arra, hogy vigyenek ingyen internetet az elmaradott térségekbe. Hogy jusson el a tudás a legszegényebb faluba, hogy legyen esély a felemelkedésre, a tudás megszerzésére, a valódi munkaerőpiacra való bejutásra.

De továbbmegyek. Ne csak az elmaradott térségekbe vigye el az internetszolgáltató az olcsó internetet, hanem mindenhova. És a kormány segítse abban, hogy ne csak a csatornát vigye, hanem a tudást is hozzá. Azt a tudást, amivel az internetszolgáltató épp rendelkezhet is. Az okos internethasználat tudását. Annak a tudását, hogy hol találom meg a jó tartalmakat, hogyan tudom megvédeni a gyermekemet a károsaktól, hogyan tudok tanulni, munkát keresni az internet segítségével. És hogyan tudom eladni magamat és a termékemet az interneten keresztül.

family_businnesUtóbbiról, vagyis a drágább internet kisvállalkozásokra gyakorolt hatásáról is nagyon kevés szó esik az internetadó féle diskurzusban. Pedig az online marketingben egyre jártasabb kisvállalkozói réteg éppúgy megszenvedné az internetadót, mint más. Az a kisvállalkozói réteg, aki épp az internetnek köszönhetően mert belevágni az üzletbe, kicsiben. Mert lehetőséget adott arra, hogy a kezdeti költségeket – az üzletbérlést, alkalmazottak felvételét, a bizonytalan offline reklámozás költségeit – megspórolja egy webáruházzal. És épphogy elkezdtük megtanulni, hogy kell a Facebook-ot, Google AdWords-öt működtetni, amikor kiderül: ez sem lesz mindig olcsón elérhető. Sőt a kormány a vállalkozásokra még magasabb adóterheket tervez kivetni. Például azokra a vállalkozó anyákra, akik gyerek mellett könyvelnek. Vagy olyan fiatal apákra, aki szakszöveget fordítanak. Olyan villanyszerelőkre, asztalosokra, akik – haladva a korral – az interneten keresztül is igyekeznek elérni ügyfeleiket. Olyan vállalkozókra, aki munkából élnek, adót fizetnek, vagyis nem viszik, hanem hozzák az államnak a pénzt. Nekik is éppúgy szükségük van az olcsó internetre és a vele járó tudásra, esélyre.

Az internetadó bűn a társadalommal szemben, soha nem szabad bevezetni.

Gyereketető

 hisztiaboltban

Akinek van gyereke, már biztosan átélte. Kisebb-nagyobb hisztiknek, könyörgéseknek, érzelmi zsarolásoknak, sértődéseknek vagyunk mi szülők áldozatai, bármilyen boltba lépünk be gyermekeinkkel. És ez nem azért van, mert mindannyian reménytelen esetek vagyunk szülőként, vagy ők javíthatatlan, hisztis kis lények. Gyakran inkább arról van szó, hogy tudtukon kívül manipulálják őket a marketing eszközeivel, és manipulálnak rajtuk keresztül minket is, még akkor is, ha mi tudnánk védekezni ellene.

Biztosan feltűnt már sokaknak, hogy a hisztiző gyerekek nagyobb koncentrációban vannak jelen a pénztár közelében, mint a bolt többi részében. Lehetne ezt a fáradtságra, unalomra fogni, ám érdemes azért körül is nézni a kasszáknál. Az apró édességek, a színes, akciós biszbaszok és prüttyögők, valamint a haszontalanságok gyűjthető sorozatai kelletik magukat a gyerekek számára jól látható helyen. Utóbbiak, azaz a gyűjthető matricák egyébként a hiszti manipuláció legeredményesebb eszközei napjainkban.

matricagyujtes

A gyűjthető matricák és kuponok a gyerekeinken keresztül vesznek rá minket arra, hogy akár szükségtelen gyakorisággal is vásároljunk. Hogy szükségtelen termékeket vásároljunk meg csak azért, hogy elérjük a matricához szükséges vásárlási összeget. Miközben ugyanerre nevelik a gyerekeinket is: vásárolj minél többet, és megjutalmazunk.

Persze kezdetektől elfogadott marketing fogás a jutalmazás: vásárolj, és ajándékot kapsz. De nem mindegy milyen színvonalú az ajándék, illetve aggályosnak érzem a technika eltorzítását a “vásárolj, és ajándékot kap a gyereked” irányba. Főleg, hogy a hasznosnak álcázott ajándékok legtöbbször haszontalan és igénytelen tartalmakat rejtenek.

29808635_1_644x461_spar-garfield-magyarorszag-matricak-xiv-kerulet

Lásd a Spar Garfield-es albumait, ahol a népszerű rajzfilm figurával győzik meg a gyerekeket, és a tanulás ígéretével a felnőtteket. Csak azt nem tudom felfogni, mi köze lehet a kövér macskának Magyarország nevezetességeihez, és hogy miért gondolja a szülő, hogy így a kellemeset a hasznossal összekötve, bevásárolhat, miközben a gyerek tanul?

A matricákért és kuponokért egyébként őrületes küzdelem folyik. A matricát cserélgető baráti összejövetelek még hagyján, hisz ott legalább közösségépítés zajlik, barátságok születhetnek az igazi találkozásokból. De sokszor a matricák csak a virtuális piactereken keresztül cserélnek gazdát. Fórumokon, apróhirdetési oldalakon hirdetnek matricát eladásra és cserére. De Facebook csoportok is alakultak már a csere-bere érdekében.

A tévé reklámokkal kapcsolatban van olyan szabályozás, mely a gyerekek jogait védi. Tudom szűrni az internetes tartalmakat is, és nem hagyok elől számukra káros offline tartalmat sem. De ki védi meg őket az in store marketing eszközeivel szemben? És ki védi meg a szülőket a boltban hisztiző gyerekektől?