A szabadúszó munkahelye II. – avagy az egyediség dicsérete

IMG_0638[1] A szabadúszó munkahelye valójában egy táska. Egy laptop táska, benne sok-sok más “fontos” dologgal, füzettel, határidő naplóval, piperével, uzsonnával, plüssmacival, fogkefével, töltővel és kábelekkel. Tekintélyes súly mindez. Hordhatjuk csinosban vagy kényelmesben vagy csinos-kényelmesben. Utóbbira adott megoldást nekem a Cangira biciklistáska készítője, aki méretben, fazonban, funkcióban, színben, mintában, díszítésben is tökéletesen alkalmazkodott az igényeimhez. Mobil irodám azóta nem egyenlő a  gerincsérvvel, és még rendkívül jól is néz ki.

Mindez rádöbbentett valamire. Nem kell mindig alkut kötni, olyasmit választani a boltok polcairól, ami majdnem jó, avagy közelít az elképzeléseimhez. Van, aki elkészíti éppen azt, amire szükségünk van, és még az sem biztos, hogy ez a drágább megoldás. Valaki, aki valóságos, jó terméket hoz létre, nem olyasmit, ami bárkinek jó lehet. Legközelebb cipőt csináltatok magamnak.

De mi van a díszcsomagolásban?

IMG_0498[1]

A fokozhatatlan luxus fél éve érkezett Budapestre. Az Il Baccio di Stile (a stílus csókja) szalon megnyitását nagy várakozás övezte tavaly szeptemberben. Magyarország egyik leggazdagabb embere nem egyszerűen egy luxus ruhamárkákat forgalmazó üzletet nyitott meg az Andrássy úton, hanem egy füst alatt felújította az addigra kissé lepusztult palotát.

Olvasás folytatása

Simple good brand

IMG_0481[1]

Annyira egyszerű, hogy ennél már nem is lehetne egyszerűbb. A tésztabár neve: tészta, azaz Pasta. A levesbár neve: Leves. Pont. A logó egy világszerte használt piktogram, csak egy kis dobozkát kapott a kezébe. Fekete és fehér. Semmi túlzott kreatívkodás, erőltetett márkabevezetés. Reklámkampány sem kellett hozzá, mégis sorok kígyóznak minden nap a két Kálvin téri streed food intézményben.

Olvasás folytatása